Éliás Ádám: Azé a ház, aki fel - Éliás Ádám,Építési Spektrum, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Éliás Ádám: Azé a ház, aki fel

2008-01-23 00:15:40, szerda

	Éliás Ádám: Azé a ház, aki felépítette - amíg a munkáját ki nem fizetik! 2008.01.23. Építőipari cégvezető barátaim panaszkodnak, hogy évek óta csődmenedzselést végeznek. Az egyensúlyvesztést mindegyiküknél egy bizonyos, a multi befektető cégekre és hazai követőikre jellemző megrendelői magatartás okozta: mondvacsinált ürügyekkel megtagadták munkáik kifizetését, ezért sem alvállalkozóik, sem anyagforgalmazóik számláit, sem adóikat nem tudták maradéktalanul kifizetni. Korrekt módon fizető más munkáikból tömögetik az egyre táguló adósság-lyukakat. Keserűen emlegetik a ,,jogi megoldás" kilátástalanságát, hiszen a szembenálló fél hatalmas jogi apparátusával szemben tehetetlenek, de ha - évek múlva - esetleg meg is nyernék a pert, rajtuk már az nem segít. Közszájon forognak a kriminális történetek öngyilkosságokról, a kiúttalanság miatti szívinfarktusokról és agyvérzésekről, becsületes, jó munkát végző iparos-vállalkozók tönkremeneteléről, családok ezreinek koldusbotra jutásáról, családi otthonok elárverezéséről, stb. Nem a link, szélhámos cégek köréből szedi áldozatait az új járvány, hanem a becsületes, jól teljesítő vállalkozókat és vállalkozásokat pusztítja. Mintha háború lenne. A hadszíntér jellemzően, de nem kizárólagosan, a lakóparkok építési területén húzódik. Mivel én is belesétáltam ilyen ,,háborús" övezetbe, tapasztalataim és megoldási javaslataim vannak. Az élet és a mindennemű megoldási minta hiánya kényszerítette ki belőlünk a hatékony fellépést. Paradigmatörténet 1984 óta vagyok vállalkozó. El lehet képzelni, mimindent kellett megtanulnom, mimindenhez kellett alkalmazkodnom, hogy a ,,szocialista" rendszer utolsó éveinek zűrzavarától kezdve a rendszerváltás zűrzavarán keresztül a piacgazdaságnak becézett, valójában ordaskapitalista neoliberalizmus zűrzavaráig valahogy életben maradjunk. Ez, bukdácsolva, összerogyva, feltápászkodva, újrakezdve, stb., úgy-ahogy sikerült is - miközben a teljesítésünk mindvégig megfelelő volt, sőt egy alkalommal a szakmai nívódíj pályázaton az országos fődíjat is elnyertük a nemzetközi zsűritől. A jogi-pénzügyi feltételrendszer azonban mindvégig bukdácsolóvá tette utunkat. Most azonban az eddigiekhez képest is új helyzet, minden eddiginél veszedelmesebb ,,kihívás" jelent meg. Arra ugyanis nem lehet felkészülni, hogy a megrendelő, helyesebben a megrendelő mögött álló érdekcsoport céltudatosan tönkre akar tenni. A szerződéskötés előtt és alatt, a kivitelezés és az elszámolás minden pillanatában, kiváló, felkészült szakemberek szakszerűen, célirányosan és folyamatosan állítják a jogi-vállalkozási-pénzügyi csapdákat. Ők nem így hívják ezt a folyamatot, hanem profit-optimalizálásnak nevezik (értsd: profit maximalizálás), valójában, tartalma szerint erről van szó: ne kelljen kifizetni azoknak a munkáját, akik megvásárolt anyagaikkal és kivitelezői tevékenységükkel megépítették a házat. Ilyen megrendelői magatartásban az organizáció nem egyéb, mint folyamatos csapdaállítás, az építés dokumentálása eleve egy leendő perre irányul, azt célozva, hogy menetközben kitermelődjön az a ,,bizonyíték", amellyel majd, függetlenül a valóságtól, meg lehet nyerni egy esetleges pert. Az egyeztetések céltudatos provokációk. A magunkfajta, munkájukból hónapról-hónapra élő kis szakcégek ebben a helyzetben tehetetlenek, mert valóban csapdahelyzetbe kerülnek. Ha minden figyelmükkel és erejükkel a munkára összpontosítanak, akkor jó munkát végeznek, de százszor belesétálnak a céltudatosan felállított csapdákba. Ha viszont a figyelmüket elvonják a munkától, a csapdák kikerülése, a perre készülés és a provokációk elhárítása érdekében, akkor a teljesítéssel lesz baj, s ezáltal vesznek el. Ezen felül egy kis cég nem képes csak azért ügyvédeket és más szakembereket fizetni, hogy azok óráról-órára készen álljanak a mesterségesen előállított veszélyhelyzetek elhárítására. A kör tehát bezáródni látszik. Nézzük a paradigma-képletet! Adva van egy nagy tőkeerővel rendelkező befektető cég, amely többek között Magyarországon is ingatlanfejlesztést akar végezni. Létrehoz egy beruházás-lebonyolító saját Kft-t, amely kifejezetten egy bizonyos lakópark megvalósítására alakul. Formálisan műszaki ellenőrzés céljából, valójában teljhatalommal felruházva megbíz egy csoportot a megvalósítás felügyeletével. Ez a csoport egyrészt a lebonyolító cég egyik összekötő emberéből, másrészt egy külső, műszaki ellenőrzést végző cég embereiből áll. A csoport emberei élet-halál uraként, szóbeli utasításokkal operálva járkálnak az építkezésen. A műszaki megoldások minden részletkérdésében, minden számla kifizetése ügyében, személyi döntésekben stb. utasítási jogkörük van. Komisszár csoportnak neveztem el őket, az összekötő embert Főkomisszárnak, a többieket komisszároknak, mert minden igazi felelősség nélkül, oldalról parancsolnak mindenkinek, nyilvánvalóan a legfelsőbb érdeket: a befektetők profit-érdekeit képviselve és érvényesítve. Módszerük a zsarolás: ha ma nem engedelmeskedsz, nem fizetem ki a tegnap kibocsátott, tegnapelőtti teljesítésed ellenértékét tartalmazó részszámládat, amely a tegnapelőtt-előtti anyagvásárlásod kifizetésének egyedüli fedezete. A kivitelezők pedig a folyamatos zsaroltság állapotában engedelmeskednek. Mert ha nem, akkor kirúgják őket, s esetleg több tízmilliós adóssággal bennragadnak az ügyben. Ha pedig kiderül, hogy hátrányos következményekkel járó megoldást parancsolt a komisszár, s ennek következményei vannak, akkor arra hivatkoznak, hogy te vagy a szakember, miért engedelmeskedtél. Hiába mondod, hogy zsarolva voltál, erre a válasz: bizonyítsd be a zsarolást. Te pedig dolgoztál, nem bizonyítékokat gyűjtöttél, s egyre jobban elhatalmasodik rajtad a kiszolgáltatottság érzése. A végső struktúra kialakulásában fontos fejlemény, hogy a tendergyőztes nagy fővállalkozó cég, egyike a legnagyobb magyar generáloknak, nagyjából a szerkezetépítés befejezése körül becsődöl. Az ok nem ismert, gyaníthatóan a multi befektetőknél történt sorozatos tendergyőzelmek vezettek a megsemmisülésbe. A kialakult helyzetben a befektető létrehoz egy saját kivitelező Kft-t, s a saját beruházás-lebonyolító cége szerződést köt a saját kivitelező cégével a lakópark folytatására és befejezésére, továbbá a lakóknak történő átadására. A komisszár-csoport pedig minden addiginál nagyobb hatalommal uralkodik. A Főkomisszár mindentudó szakmaközi szuperman. Mindenhez ért, mindenbe beleszól, mindent meghatároz. Nélküle egy fillért sem lehet kifizetni. Valóban ért mindenhez valamennyire, de annyira semmihez sem ért, hogy az egyes szakmákkal kapcsolatos, dilettánsok körében dívó babonáktól mentes legyen. Az igazi szakemberek tudják, mi a megfelelő megoldás, s nem befolyásolja őket semmilyen szakmai babona. Ezért aztán a Főkomisszár mindig minden szakemberrel vitában áll, de a kifizetések fölötti diszpozíciója által érvényesíteni tudja akaratát, sokszor a szakemberek jobb meggyőződése ellenére. Közben a befektető cég fővállalkozó Kft-jénél egy igen ütőképes gárda verődik össze, hozzáértő, józan, együttműködésre kész szakemberekből. Emberileg nézve ők az első számú áldozat. Ők végzik valójában a kivitelezés irányításának idegölő munkáját, de úgy, hogy a komisszárok mindig mindenbe beleszólnak, és a fővállalkozó cég embereit alájuk rendelt rabszolgáknak tekintik. A fővállalkozó cég a közvetlen megrendelője az összes kivitelező cégnek, és kétfelől hárul rá a nyomás: a komisszárok ,,felülről", a kivitelező cégek ,,alulról" követelik a maguk igazát. A fővállalkozó keze meg van kötve: a komisszárok nélkül egyetlen forintot sem fizethet ki. Ugyanakkor, ha a fizetési késedelmek miatt leáll a munka, a komisszárok a Fővállalkozón verik el a port. Az a jószándékú kísérlet, hogy a ,,felső" és ,,alsó" érdekeket, vagyis az építtető és az építők érdekeit összhangba hozza, eleve kudarcra van ítélve, mert a komisszárok csak addig a mértékig akarnak együttműködni, hogy a ház végülis megépüljön, mégpedig a lehető legjobb minőségben, de a munkát teljes mértékben ne kelljen kifizetni. Fontos eleme a struktúrának a spiclihálózat kiépítése, hogy a komisszárok még arról is tudjanak, ki mit mondott ebéd közben. Szép lassan létrejön a ,,mindenki mindenkitől való félelme" légkör. Az események a lakópark elkészülésekor, az elszámolás körüli időkben kulminálnak. Hadiállapot E cikk keretében nincs hely arra, hogy kitérjek a műszaki és jogi részletekre. A lényeg: elkészítettünk kb. 7.500 m2 vízszigetelést (ebből kb. 2.500 m2 hőszigeteléssel együtt) és kb. 2.800 m2 burkolatot. A vízszigetelés minden cm2-re 72 órás árasztásos vízpróbával lett ellenőrizve, sikerrel. A burkolás száraz technológiával, rugalmas ágyazaton, nyitott fugával készült. Bár a rétegrendben a vízelvezetés megfelelően lett kialakítva, a vízelvezetéssel kapcsolatos tévhiedelmek miatt a Főkomisszár a rugalmas ágyazat ellenére ragaszkodott a nyitott fugához. A végszámlát a munka tételes felmérésének leigazolása után, 2007. szeptember elején bocsátottuk ki. Ezt megelőzően számos kísérletet tettem a végszámlák leegyeztetésére, a lehetséges kérdések megvitatására. Már ekkor, a végszámlák kibocsátása előtt nyilvánvaló volt, hogy jogi és egyéb mondvacsinált ürügyekkel meg akarják tagadni a munka kifizetését. Mindez csak odavetett mondatfoszlányokból derült ki, mert bár a Fővállalkozó, azaz a mi közvetlen megrendelőnk embereivel, mindent normálisan meg lehetett beszélni, rajtuk semmi nem múlt, tehetetlenek voltak. A Főkomisszár viszont, aki teljhatalommal rendelkezett, még leülni sem volt hajlandó a számla megbeszélésére. Magatartásából egyértelművé vált, hogy számunkra reménytelen a helyzet. Heteken át mindent elkövettem, hogy megegyezésre jussunk, de minden próbálkozásom kudarcot vallott. Végül az egyik komisszárt kérdeztem meg: kihez lehet még fordulni. Többszöri kérdésemre is végig ugyanazt válaszolta: csak a Főkomisszárhoz. Közben megtudtam informális úton, hogy a végszámláink összegének kb. egy negyedét hajlandó kifizetni, többről szó sem lehet. Ez az azonnali tönkremenetelünket jelentette volna. Tudomásomra jutott az is, hogy az összes többi alvállalkozóval ugyanígy viselkednek. Végül teljesen jogszerűtlenül, hiszen jogviszonyban nem voltunk, a befektető cég vezérhelyettesét kerestem fel (a vezér szabadságon volt). Részletesen ismertettem a helyzetet, kértem a segítségét. Végső válasza az volt, hogy nem vagyunk jogviszonyban, ezért nem tud segíteni. Nem mellékes körülmény, hogy közben az építési naplónk a megrendelőnél eltűnt. A kör bezárult, megoldhatatlan helyzetbe kerültünk, számláinkat minden kommentár nélkül visszaküldték. Mindez úgy, hogy a teljesítésünket senki nem vonta kétségbe hivatalosan. Több alkalommal mosolyogva tanácsolták: forduljak bírósághoz. Érthető, hogy ilyen könnyedén vették a jogi út lehetőségét, hiszen tisztában voltak annak értelmetlenségével: a jogerős ítéletig százszor belepusztul cégünk az adósságokba. 2007. október 2-án délután összehívtam a csapatot. Mindenkinek személy szerint egyetlen kérdésre kellett válaszolni: Tönkre akarnak minket tenni, eltűrjük-e. A válasz egyöntetű volt: nem hagyjuk. Megkértem a csapatot, hogy másnap reggel fél ötre mindenki legyen az építkezésnél. Hajnali négy óra után ott voltak már az emberek. Fölmentünk a terasztetőkre, megmondtam a csapatnak, hogy lebontjuk a tetőket. Egyelőre jelképesen, de ha kell, teljesen. Az első vágást a vízszigetelésen én magam végeztem el, és összesen 13 helyen 3-4 m2 területen megtörtént a bontás. A vízszigetelő anyagot (filckasírozású PVC fólia) el is vittük. Reggel az illetékes Önkormányzat megfelelő osztályán személyesen beadtunk egy levelet, amelyben tájékoztattuk az Önkormányzatot, hogy a kivitelezői nyilatkozatot visszavontuk és mivel a megrendelő nem fizeti ki elismert és átvett munkánkat, ezért elkezdtük a tető lebontását. Ennek a bejelentésnek érkeztetett fénymásolt példányát elvittük az illetékes Rendőrségnek, egy levél mellékleteként, amelyben a Rendőrségnek is bejelentettük a tető lebontását, valamint azt is, hogy az építkezés előtti utcán két emberünk plakátokat hordozva, demonstrálni fog. Ezeken a plakátokon felszólítottuk a lakópark leendő lakóit, hogy senki ne vigyen be értékeket az épületbe, mert elkezdtük a tetők lebontását. Így akartuk elejét venni annak, hogy harmadik félnek kárt okozzunk. Ugyancsak még reggel a Fővállalkozónak és a befektető cégnek azonos tartalmú levelet adtunk át. Ez a következőket tartalmazta: - mivel megtagadták elismert és átvett munkánk kifizetését, elkezdtük a tető lebontását, és mindaddig folytatjuk, akár az épület más szerkezeti egységeire kihatóan is, amíg a bontott anyagok eladásából munkánk ellenértékéhez hozzá nem jutunk; - büntetőjogi következmények terhe mellett kötelesek mindent megtenni a leendő lakók figyelmeztetése érdekében, hogy értékeket az épületbe ne vigyenek be; - amennyiben a tetőt idegen vállalkozóval állítják helyre, újra lebontjuk; ha őrző-védő gorillák tucatjait állítják őrségbe akkor is végrehajtjuk a teljes lebontást, ha nem nappal, akkor éjszaka, ha nem holnap, akkor a jövő hónapban vagy bármikor, de soha nem lesz az épület biztonságban; - a kialakult helyzetért a teljes megrendelői struktúrát terheli a felelősség; - amennyiben megtörténik a munkánk korrekt kifizetése, a bontott területeket helyreállítjuk, és a garancia érvényben marad. A botrány azonnal kitört. Záporoztak a telefonok. A befektető vezérhelyettese aznap délután két órára kérte, hogy tárgyaljuk meg a helyzetet. A tárgyaláson megállapodtunk. Számláink ellenértéke még aznap délután ügyvédi letétbe került. Akkor éreztem át a győzelem igazi erkölcsi értékét, amikor a vezérhelyettes kijelentette, hogy azon a héten és a következő héten a lakópark megépítésében résztvevő összes alvállalkozóval le fognak ülni és meg fognak állapodni. Másnap kimentem az építkezésre. Legnagyobb meglepetésemre a fővállalkozó emberei nem várt tisztelettel, sőt szeretettel fogadtak. Azon kevésbé csodálkoztam hogy az alvállakozó-társak a kezemet szorongatták. A Főkomisszár tajtékzott a dühtől és az elkövetkező egy-két hét alatt mindent elkövetett, hogy bosszút álljon. De semmire sem ment, mert ilyen előzmények után elegendő volt megkérdezni: nem tartjátok be a megállapodást? A tetőt helyreállítottuk, egy-két apróbb javítást elvégeztünk, és az ügyvédi letétből megérkezett a számlánkra a végszámlák összege. Antiszemitizmus? A legvégső átadás-átvételi tárgyalás végén az egyik komisszár nekiesett a fővállalkozó vezetőinek: "persze ti mindig csak azt mondjátok, hogy ezek a hülye zsidók!". Elvesztettem önuralmamat, és az ott lévő tucatnyi ember füle hallatára kezdtem ordítani vele: ,,Én is nagyrészt zsidó származású vagyok, gondolod, hogy antiszemitizmusból léptem fel ellenetek? Azért léptem fel, mert tönkre akartok minket tenni a profit érdekében. Ez tűrhetetlen, becsületes, jó munkát végző vállalkozókkal szemben! Ezzel a magatartásotokkal ti gerjesztitek az antiszemitizmust, nem pedig azok, akik fellépnek ellenetek!" A komisszár döbbenten nézett rám, elakadt a lélegzete és szó nélkül elment. Nem sokkal ezután további munkákra kért fel bennünket. Azért említem ezt a mozzanatot, mert sok izraeli befektető cég jelent meg a magyar ingatlanfejlesztési piacon. Ezzel semmi baj nincs. Ugyanolyan nyitottan kell fogadnunk őket mint a németeket, hollandokat, vagy az íreket, vagy mint ahogy megköveteljük, hogy ugyanolyan nyitottsággal fogadják magyar honfitársainkat is szerte a világon. Azonban különösen nagy a felelőssége az izraeli befektető-beruházó-lebonyolító cégeknek. Mert ha csak néhány gátlástalan, profitéhes pribék akad köztük, rendkívüli muníciót ad a hazai antiszemitáknak. Tárgyszerűséggel, szakszerűséggel, megértéssel, jóindulattal kell kitűnniük a többi befektető közül, hogy ez a történelmi betegség ne súlyosbodjon, hanem - mindnyájunk üdvére - gyógyuljon. Felhívás A jelenlegi jogrend adós azzal, hogy a jólteljesítő, komoly cégeket megvédje. Hiába nyeri meg ugyanis három év múlva a pert jogerősen egy ilyen cég, odáig százszor belepusztul a munkával kapcsolatban keletkezett adósságaiba. Sok ezer, vagy tízezer cég él ilyen kényre-kedvre kiszolgáltatott állapotban. Immár nem a haszon mértéke a tét, hanem a puszta életben maradás. Ez a kiszolgáltatottság a társadalom működőképességét veszélyezteti, a foglalkoztatottságtól kezdve az adófizetési képességig menően, minden tekintetben. Össztársadalmi érdek tehát, hogy gyökeres változás álljon be, addig is, amíg a politikusok és jogászok megtalálják a gyors védelem jogtechnikai megoldását. Mert a hangsúly a megfelelően teljesítő cégek érdekvédelmének gyorsaságán van. Felhívással fordulok tehát a komoly cégek vezetőihez és közösségéhez: hozzunk létre gyorsreagálású önvédelmi szervezetet. A szervezet az önkéntes szolidaritás elvén működne és kétlépcsős lenne: egy formálisan is megalakuló érdekvédelmi szövetségből és egy nem formálisan működő operatív akciócsoportból állna. Kivitelező, anyagforgalmazó és tervező vállalkozók és vállalkozások vehetnének benne részt. Az önvédelmi szövetség feladatai: - tanácsadás; - a szakértői tényfeltárás gyors elvégzése; - a védelemre szoruló cég érdekében történő fellépés az őt veszélyeztető megrendelővel szemben; - a hatóságok (önkormányzatok, rendőrség, kamarák, stb.) informálása. A szervezet NEM jogviták eldöntésére, vagy vitás ügyben történő egyeztetések lefolytatására alakulna. Ez minden cégnek a maga dolga. A szervezet KIZÁRÓLAG azzal a helyzettel foglalkozna, amikor egy cég a teljesítése által és után kerül kiszolgáltatott és egyedül általa meg nem oldható veszélyhelyzetbe, mert a teljesítését nem akarják kifizetni. A gyors tényfeltárás arra irányulna, hogy jogos-e a panaszt tevő cég követelése. Az operatív akciócsoport akkor lendülne támadásba, ha jogos a követelés, és a megrendelő 48 órán belül nem egyezik meg a vállalkozóval. Ekkor az adott projektumon - ad abszurdum szituáció, amire remélem nem kell, hogy sor kerüljön - megjelenik mondjuk 250 ember és elkezdi a projektum szétbontását. Ez az a pillanat, amikor a győzelem már a miénk, mert biztosra vehető, hogy az illető cég egy órán belül megkapja járandóságát. Ha ehelyett a megrendelő rendőrséget hív, irtózatos botrány keletkezik, s a befektető cégek leggyilkosabb ellensége a nyilvános botrány, amelyben százszor annyit veszíthetnek, mint amennyit a kivitelező cégek tönkretételével kereshetnek. Állítom, ha akad 20-25 összetartó, komoly cég, meg van mentve a magyar építőipar, sőt az egész nemzetgazdaság, mert a nemzetközi pénzhatalom befektető szervezetei megtanulják, hogy bár Magyarországon haszonnal működhetnek, a partnercégeket tönkretenni életveszélyesen kockázatos próbálkozás. Meggyőződésem, hogy a gyorsreagálású önvédelmi szervezet puszta létezése elegendő lenne a magyar vállalkozások helyzetének stabilizálásához. Fizikailag csak nagyon ritkán kellene megmutatnia erejét. Az egyetértők és tenni akarók jelentkezését várom a 06/70/943-1777 mobilszámon. Ez a béke és fejlődés útja, mert csak egyenrangú, igazságszerető felek között lehet béke. A meghunyászkodás, a tönkretétel eltűrése pedig a lappangó háború állapota. Ez senkinek se jó, annak sem, aki azt hiszi, hogy hasznot húzhat belőle. Mi határozottan a béke és a kölcsönös tanulás hívei vagyunk. Éliás Ádám Megjelent az Építési Spektrum 2007. VI. évf. 6. számában

0 komment , kategória: Általános

Címkék: engedelmeskednek, összpontosítanak, vezérhelyettesét, veszélyhelyzetbe, engedelmeskedtél, tevékenységükkel, helyreállítottuk, működőképességét, veszélyhelyzetek, antiszemitizmust, optimalizálásnak, tárgyszerűséggel, csődmenedzselést, ordaskapitalista, feltételrendszer, stabilizálásához, fővállalkozónak, érdekvédelmének, antiszemitizmus, anyagforgalmazó, csapdahelyzetbe, alvállalkozóval, meghunyászkodás, vezérhelyettese, kiszolgáltatott, szerkezetépítés, tendergyőzelmek, megsemmisülésbe, honfitársainkat, vízszigetelésen, figyelmeztetése, vízelvezetéssel, anyagvásárlásod, szakszerűséggel, antiszemitáknak, engedelmeskedsz, egyensúlyvesztést mindegyiküknél, multi befektető, egyre táguló, kriminális történetek, kiúttalanság miatti, hadszíntér jellemzően, lakóparkok építési, mindennemű megoldási, hatékony fellépést, rendszerváltás zűrzavarán, piacgazdaságnak becézett, teljesítésünk mindvégig, szakmai nívódíj, országos fődíjat, nemzetközi zsűritől, jogi-pénzügyi feltételrendszer, Éliás Ádám, Építési Spektrum,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]